A sógi egy sakkhoz hasonló játék, amelyet Japánban űznek, és emiatt „japán sakk” néven is emlegetnek. Az eredeti és a nyugati sakktól talán a legjobban különböző változat.

A legősibb ismert sakkvariáns, az indiai csaturanga nyugat felé terjedve a nyugati, általunk leginkább ismert sakk formája felé változott, észak felé terjedve azonban más variánsok születtek. A kínai sakk változaton keresztül a sógi legkésőbb a 16. században már kialakult Japánban.

A tábla mérete 9x9-es, a nyugati sakkal ellentétben a vonalakat arab számokkal, a sorokat pedig kandzsival (számoknak megfelelő kínai írásjellel) jelölik fentről lefelé. Nyugaton elterjedt a sorok betűvel való jelölése is. A bábuk közül soknak van megfelelője a nyugati sakkban, de ezeknek a lépésszabályai sokszor nem egyeznek meg. Van például király, lovas, futó, bástya és gyalog, de emellett vannak arany- és ezüsttábornokok is. Ezek közül a király, a bástya és a futó ugyanúgy lép, mint a nyugati sakkban. A lépésszabályokon kívül egy jelentős különbség, hogy az ellenséges térfél utolsó 3 sorába lépve a legtöbb bábu előléptethető, és így erősebb lesz (új lépéslehetőségeket kapnak). Számítógépen ilyenkor a bábu színe piros lesz, és megváltozik a felirata. A valóságban a bábut megfordítják, és a hátán van az előléptetett bábu felirata. Nincs azonban a nyugati sakkhoz hasonló átváltozás az utolsó sorban (gyalog helyett királynő). A legnagyobb különbség azonban az, hogy egy lépés alkalmával a leütött bábuk viszatehetők saját bábuként. Emiatt a bábuknak nincs is színe, csak az irányuk jelzi, hogy kihez tartoznak. Az ellenfél bábuját tehát a saját bábuim irányával megegyezően betehetem a tábla egy üres helyére, és onnantól az az én bábum. A leütött, de a játékba még be nem tett bábukat mindkét játékos jobb oldalon gyűjti a tábla mellett, hogy amikor úgy dönt, akkor betehesse őket. Az ellenfélnek pedig látnia kell ezeket ahhoz, hogy tervezni tudjon.

Mikor az egyik játékosnak nincs szabályos lépése, akkor a játékosnak fel kell adnia a játszmát, és ezzel elveszíti azt. Például, ha a király mattot kapott. Profi és komoly amatőr versenyeken a játékos, aki hibásat lép, azonnal veszít. Még két lehetőség van a játék végére: ismétlés (千日手 sennichite) és patthelyzet (持将棋 jishōgi). Ha egy azonos játékállás négyszer megismétlődik ugyanannál a játékosnál, akkor a játék véget ér. Két állás akkor számít azonosnak, ha nem csak a táblán a bábuk vannak azonos helyzetben, de a "kézben" is. Ugyanakkor a végtelen sakk esetén a sakkot adó játékos veszít. Patthelyzetnek számít az, mikor mindkét játékos úgy érzi, hogy már nincs reménye mattra, vagy további bábukat ütni. Ha ez történik, akkor a figurákat összeszámolják úgy, hogy a bástya és a futó 5 pontot ér, és a többi figura (a király kivételével) pedig 1-et. Az előléptetés nem számít ilyenkor. Az a játékos veszít, akinek 24-nél kevesebb pontja van. Profi mérkőzéseken döntetlen esetén azonnal újrajátszák a mérkőzést ellenkező színnel, esetenként rövidített idővel. Ez elég ritkaság, összehasonlítva a nyugati sakkal vagy a kínai sakkal (Xiangqi-vel). Csupán az amatőr játékok 1-2%-nál fordul elő.

wikipédia